Tartozom egy vallomással: a muffin, mint sütemény, számomra sosem nyújtott különösebb kullináris élvezetet. Talán azért történhetett ez, mert első találkozásunkkor egy silányabb minőségű fajtársával hozott össze a jószerencse, és itt pontot is tettem közös jövőnkre. Persze, agytekervényeim mélyén mindig ott szurkapiszkált az a gondolat, hogy ha ennyi ember rajong értük, annyira rosszak mégsem lehetnek?! Tudjátok, a sok 100 millió légy esete a tehénlepénnyel effektus...
Visszakanyarodva: pár napja a Lehel piacon (upsz, sose szokom meg: Leher Csarnokban!) ténferegve sütiformákra vadászva, hirtelen ötlettől vezérelve vásároltam egy muffinsütő formát is, valamint hozzávaló papírosokat is. Recept ügyben hagyatkoztam egyik barátnőm tökéletesnek mondottjára, melyet izibe ki is próbáltam. Hát mit mondjak? Egyszerű és nagyszerű, hihetetlenül gyors, (ami egy gyerek mellett egyáltalán nem elhanyagolandó szempont), és a variációk és kombinációk tárházát rejti magába! (és szigorú ételkritikusom, Hunor, azon melegibe 3-at begyűrt belőle!)
Hozzávalók:
15 dkg olvasztott vaj
15 dkg cukor (én kicsit többet tettem bele, elbírja a recept)
3 egész tojás
25 dkg liszt
1 sütőpor
1 deci tej
2 kávéskanál rum
(ezen kívül hozzáadható: tavalyról talonban maradt csokimikulás, fagyasztóban lapuló maradék gyümik, valamint szezonális gyümölcsök, az alkotó képzeletére és ízvilágára bízott mennyiségben. Nálunk csokimiki darabkák dobták fel.)
Egy tálban krémes állagúra keverem a hozzávalókat, majd egy nagyobb evőkanál segítségével a muffinformákba adagolom, kb félig megtöltve a formákat. 180°-ra előmelegített sütőben 10 percig sütöttem, miután kiállta a tűpróbát, még kb egy percen át bennthagyva. Ebből a mennyiségből 24 darab átlagos méretű süti lett.
Jó étvágyat hozzá!
Megvitatjuk